Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


                                Üdvözöllek kedves látogató!  :)

 

Evcsi oldalán jársz!Ha tetszik az oldal,és találtál magadnak valami érdekeset,kérlek térj vissza hozzám!Kellemes böngészést kívánok!  :)

 

 

 

Csokoládé - Édesség vagy narkotikum?


A csokoládéevés egyik legkellemesebb velejárója az a jó ,,érzés", melyet már rengeteg ember megtapasztalt, egy-egy tábla elfogyasztása után. Több mint 300 féle kémiai vegyületet tartalmaz. Szakemberek hada dolgozik azon, hogy elkülönítse egymástól ezeket az anyagokat, magyarázatot adva azokra a kellemes érzésekre, melyet a csokoládé fogyasztásakor észlelhetünk.

Ezen kémiai összetevők közül a legismertebb kétségkívül a koffein. Ám miközben megtalálható az alkotóelemek között, mégis csak csekély mennyiségben van jelen. További komponensként meg kell említenünk a teobromint, mely szintén élénkítő hatással bír, de csak alig van több belőle, mint a koffeinből. A magyarázat tehát az, hogy a két vegyület kombinációja okozza azt a ,,felemelő" érzést, melyet sokan észrevesznek nagyobb mennyiségű csokoládé fogyasztása esetén.


Ugyanígy fontos szerep jut a feniletilamumnak, mely az anfetaminokkal szoros kapcsolatban áll. Utóbbi szintén erős élénkítő vegyület, mely növeli a neurotranszmitterek (agyi vegyületek) aktivitását. Végső soron ezek kontrollálják összpontosító képességünket valamint éberségünket.

Habár ezek az elemek okolhatók átmeneti jó közérzetünkért, mégis több különböző teória létezik. Közülük is a legvitatottabb felfedezéseket a san diegoi Idegtudományi Intézet munkatársai hozták napvilágra. Úgy vélik, ,,a csokoládé olyan aktív összetevőkkel rendelkezik, melyek ugyanazt a hatást fejtik ki agyunkban, mint a marihuána". Továbbá ,,ezek a vegyületek felelősek azért a drog által előidézett pszihózisért, melyek hasonlóak a csokoládé utáni vágyhoz is". Megkerestük hát Emmanuelle diTomaso-t, aki az eredeti kísérlet munkatársa volt San Diegóban (jelenleg a Harvardon dolgozik kutatóként), valamint Daniel Piomellit, aki - továbbvitte - jelenleg is az Idegtudományi Intézet kísérletein dolgozik.


Hogyan működik mindez? Az agyi sejtek receptoraik segítségével érzékelik a THC-t, mely a marihuána aktív összetevője. Ezek a receptorok a sejt felszínén helyezkednek el, melyek molekulákat zárnak magukba, lehetővé téve, hogy a sejtfal bizonyos jeleket, üzeneteket tudjon továbbítani.

Kép
,,Az aktív vegyület" - mondja diTomaso - ,,a sejthártyába zárja a proteineket, ez pedig a sejten belül láncreakciót indít el." A THC esetében ez a kémiai reakció biztosítja, hogy valaki órákig ,,szárnyalhasson".

Tegyük hozzá, a THC nem alkotóeleme a csokoládénak. Helyette egy másik neurotranszmitter, az anandamid tekinthető egyik alapvegyületének. Érdekes tény, hogy az anandamidot az agy természetes körülmények között is termeli. Piomelli és diTomaso is hangsúlyozzák, ezek a tudományos felfedezések nem azt jelentik, hogy a csokoládétól is ,,szárnyalni fogunk". Ehelyett csak azt bizonyítják, hogy orvosilag is igazolható a csokoládérajongók által észlelt kellemes közérzet.

Épp úgy, mint a többi neurotranszmitter, az anandamid is gyorsan lebomlik. Piomelli és csapata olyan más anyagokat is találtak a csokoládéban, melyek meggátolják az anandamid természetes lebomlását. Ezzel magyarázható tehát a csokievés után érezhető jóleső érzés.

 

 

 

 

 

 

 

 Kép Kép Kép

  Gasztronómia

A gasztronómia a kultúra és az étel közötti összefüggés tudománya, vagy művészete. sokan vallják azt is, hogy a "kettő együtt". "A gasztronómia mindannak intelligens ismerete, ami összefügg a táplálkozással" ? írta Anthelme Brillat-Savarin, a 200 éve élt gasztrofilozófus.    
                                        Tévhit az, hogy a gasztronómia kifejezés csupán a főzés tudományával kapcsolatos. Hiszen ez csak egy kis része e tudományág vizsgálati körének: nem mindig állítható, hogy egy szakács egyben ínyenc is. A gasztronómia a kultúra számos összetevőjét tanulmányozza, az ételből kiindulva. Így csatlakozik egymáshoz a képzőművészet, a társadalomtudomány, a természettudomány és még a műszaki tudományok is az emberi lény étkezési rendszere körül..
 
A szó gyökere a görög ?gaster? vagy ?gastros?, ami gyomrot jelent és ?gnomos?, tudás vagy törvény.
Az első szakácskönyv
Az első szakácskönyvek megjelenése a legrégebbi kultúrákhoz kapcsolódik: az indiai, kínai és zsidó kultúrákhoz. Míg Európában a középkorban jelent meg az első (egyébként katalán eredetű) szakácskönyv, addig Kínában már mintegy 3000 évvel ezelőtt kiadták a "Sárga könyv" nevű receptkönyvet. A korábban induló kéziratos receptgyűjtemények mellett a könyvnyomtatás lehetőségének megnyíltával 1475-től kezdve jelentek meg Európában nyomtatott szakácskönyvek. Az első a Platina néven író olasz humanista, Bartolomeo Sacchi munkája latin nyelven, 1475-ben Rómában. A német sorozat tíz évvel később indult. Magyar kiadványra még több mint két évszázadot kellett várni.
Az első ismert magyar nyelvű nyomtatott szakácskönyv 1695-ben és 98-ban jelent meg Kassán, Kolozsváron és egy harmadik városban. [1] Ez azonban - mint címlapja hirdeti - egy korábbi (ismeretlen kiadási dátumú) kiadás bővítése volt. Első étele a kolozsvári töltött káposzta. Sokáig ez volt az egyetlen nyomtatott szakácskönyv Többségében erdélyi ételeket írt le. A hozzávalók mennyiségét nem tüntette fel. Móra Ferencné (Walleshausen Ilonka), [2] süteményes szakácskönyve volt az első, amelyik ezt megtette.
Az első mű a gasztronómiáról Jean Anthelme Brillat-Savarin (1755-1826), "Az ízek élettana" című könyve a 19. század utolsó éveiből az ízlelés fiziológiájáról. Ez a mű abban különbözik a hagyományos szakácskönyvektől, hogy tanulmányozza az összefüggést az érzékek, leginkább az ízlelés és az étel közt.
 


 Kép Kép Kép Kép  

 

 

 

 

 

Csupa csoki

Ahhoz, hogy különböző csokoládéfajtákat készítsenek, eltérő mennyiségben vegyítik a kakaóvajat és a kakaómasszát. Az alábbi összetevőket tartalmazzák a különböző csokifajták:
- Keserű csokoládé: cukor, kakaóvaj, kakaómassza és (néha) vanília
- Tejcsokoládé: cukor, kakaóvaj, kakaómassza, tej vagy tejpor, vanília
- Fehér csokoládé: cukor, kakaóvaj, tej vagy tejpor, vanília

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

                                                              Kakaótörténelem

A kakaó egy igen sokoldalú növény, melyet már évezredek óta termesztenek és fogyasztanak az emberek. Ez nemcsak íze és sokoldalú felhasználási módja miatt van így, hanem mert rengeteg áldásos hatása van egészségünkre nézve. Továbbra se hanyagoljuk hát életünkből, bátran fogyasszuk ételként vagy italként egyaránt.


Történelme


A kakaó évezredes múltra tekint vissza. Az első hivatalos bizonyítékokra 2007 novemberében derült fény, amikor egy régészekből álló kutatócsoport Puerto Escondido-ban, Mexikóban kakaóültetvényekre bukkant. A szakértők szerint i.e. 1100-1400 táján kezdték el a helyiek megművelni az ott fekvő földeket. A maják nem pusztán növényként tekintettek rá, hanem gyakran a termékenység istenével hozták összefüggésbe. Maga a kakaó szó az azték kultúrából származik.
Ezen két népcsoport készített először kakaóból italt, melynek neve "xocolatl", ami magyarul annyit tesz "keserű víz". Az Új Világ felfedezése után már egyre gyakoribbá vált, hogy a kakaót vaníliával, chili paprikával és annattóval (a trópusi övezetben honos akiote fa gyümölcséből kivont piros élelmiszeradalék) ízesítették. Oly annyira elterjedtté és fontossá vált az idők múlásával a kakaóbab, hogy sokszor ez volt a pénzt helyettesítő fizetőeszköz a kereskedelemben.

Fajtái
A kakaófák igen kényes növények. Minimum 2000 mm csapadékra van szükségük évente, valamint 21-32 °C közötti a hőmérséklet igényük. (15 °C alatt kipusztulnak.) Emiatt van, hogy a világ kakaótermésének 2/3-át Nyugat Afrika adja, hisz más kontinenseken lehetetlenség lenne a megfelelő körülményeket biztosítani számukra.
Három ismert fajtája van, a criollo, a forastero és a trinitario.
A kakaótermések mindössze 5%-át adja a criollo, hiszen ez a legdrágább fajta a piacon. Ugyan viták övezik genetikai tisztaságát, mégis íze feledhetetlenül egyedi. Nagyon ízletes, de ha megkóstoljuk, a klasszikus csokoládéízből csak keveset érezhetünk. Kellemes, gazdag utóíze van.

 


A legelterjedtebb fajta a forastero. Az Amazon vízgyűjtő területén honos, de az Afrikában termesztett kakaótermés nagy részét is ez a típus adja. Keményebb és sokkal nagyobb terméshozamú, mint a criollo. Klasszikus csokoládéaromával rendelkezik, ám utóíze gyengébb a többi fajtánál.
Az előző két faj keresztezéséből jött létre a trinitario, mely Trinidadban honos.

Egészségünkre gyakorolt hatásai


Ugyan az emberek nagy része pusztán élvezetből fogyasztja a kakaót és a csokoládét, érdemes megemlítenünk szervezetünkre gyakorolt hatásait is.
Kutatócsoportok százai próbálják bizonyítani, hogy milyen előnyökkel vagy hátrányokkal járhat fogyasztásuk.
A keserű csokoládé magas kakaótartalma miatt a flavonoidok és a gallsavak egyik legtökéletesebb forrása, melyek különösen jó hatással lehetnek szív- és érrendszerünkre. Amellett, hogy csökkentik vérnyomásunkat, értágító hatásuk is bizonyított. Olyan megállapítások is születtek, mely szerint kiváló köhögéscsillapító "gyógyszerként", hiszen több teobromint tartalmaz, mint a kodein, a világ legelterjedtebb köhögéscsillapítója.
Szintén a keserűcsokoládéval hozták összefüggésbe a rákmegelőző tulajdonságokat is, habár ezzel kapcsolatban igen kevés bizonyíték áll rendelkezésünkre. Természetesen tévhitek is keringenek a kakaóval kapcsolatban. Ilyen például a szexuális vágyat növelő hatás, melyet mái napig nem tudtak tudományosan alátámasztani. Ez természetesen ne akadályozzon meg minket, hogy szeretteinket egy tábla finom csokoládéval ajándékozzuk meg, hisz rengeteg kultúrában - köztük a miénkben is - ez az egyik legelterjedtebb ajándékozási forma.
A mértékletességet azonban mindenképp tartsuk szem előtt, hiszen a csokoládé kalóriadús és igen magas zsírtartalmú édesség, így nem árt odafigyelni, hogy mennyit fogyasztunk belőle.

Kép

 

 Kép

Fűszerek
 

 Rengeteg fűszernövény létezik, de sokan nem használnak csak párat ezek közül. Most megtudhatod, hogy egy-egy fûszert milyen étel elkészítésénél tudod hasznosítani ,és hogy milyen élettani hatásai vannak egy fûszernek.
 

 

 

Ánizs

Általános használata: főzelékek (sárgarépa, tök, cékla, vöröskáposzta), vadételek mártásaiba, édességekhez (tészták, sütemények, rizsfelfújtak, gyümölcslevesek, cukorkák), likőrök ízesítésére, pálinka készítésére (pl.: ouzo)

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztést serkentő, szélhajtó, hurutoldó, epe-, bélbántalmak ellen, tejelválasztást serkentő

Fűszerként használt növényi rész: mag, egészben vagy porrá törve

 

Babérlevél

Általános használata: levesek (krumpli, paradicsom, hús, hal, bab), főzelékek (krumpli, lencse, bab), mártások, sertés-, marhasültek, vadhúsok, halak, kocsonya, savanyúság

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztést serkentő, vizelethajtó

Fűszerként használt növényi rész: levél, egészben

 

 

 Kép                                                                                             Kép Kép Kép

 

 

         

       

 

Bazsalikom

Általános használata: levesek (paradicsom, hús, bab, gomba), mediterrán ételekhez (tészták, pizza, csőben sült, rakott zöldségek), mártások, darált húsokhoz, sonkához, csirkéhez, pulykához, halételekhez

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztést serkentő, szélhajtó, köhögés ellen, nyugtató, vizelethajtó, nemivágy fokozó

Fűszerként használt növényi rész: levél, morzsolva

 

Boróka

Általános használata: húslevesek, mártások, sertés-, marhasültek, vadhúsok, halak, savanyúság, savanyú káposzta, grillezett ételek, páclevek, lekvár, pálinka (gin)

Gyógyhatás: étvágyjavító, vizelethajtó, vese-, epekőoldó, köszvény, csúz ellen

Fűszerként használt növényi rész: bogyó egészben

 

Bors

Általános használata: levesek, főzelékek, zöldségek, húsételek, halak, saláták, mártások, töltelékek

Gyógyhatás: étvágyjavító, vizelethajtó, szélhajtó, élénkítő, ízületi gyulladás ellen

Fűszerként használt növényi rész: bogyó egészben, vagy őrőlve

 

Borsikafű

Általános használata: olaszos ételek, babételek, káposztafélék, krumpli, gomba, majonéz, saláták, húsételek, savanyúságok (uborka)

Gyógyhatás: étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó

Fűszerként használt növényi rész: levél, morzsolva

 

Borsmenta

Általános használata: sültek, darálthús, töltelékek, saláták, tea, italok, likőrök, cukorkák

Gyógyhatás: étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó

Fűszerként használt növényi rész: levél, morzsolva

 

Cayenni bors (chili paprika)

Általános használata: erősen csípős, babételek, húsételek, halak, mártások, savanyúság

Gyógyhatás: étvágyjavító, élénkítő, vérnyomás növelő, meghűlés ellen

Fűszerként használt növényi rész: kis paprika-szerű termés, porítva

 

Citrom

Általános használata: saláták, húsételek, halak, gyümölcsételek, dió-, mák-, túrótöltelékek, sütemények, krémek, italok

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztést serkentő, meghűlés ellen

Fűszerként használt növényi rész: termés, terméshéj

 

Citromfű

Általános használata: húsételek, halak, gomba, gyümölcsök, saláták, mártások

Gyógyhatás: étvágyjavító, nyugtató, fejfájás ellen, vérnyomás csökkentő, görcsoldó

Fűszerként használt növényi rész: levél, frissen, aprítva

 

Csillagánizs

Általános használata: édességekhez (tészták, sütemények, mézesek, rizsfelfújtak, gyümölcslevesek, cukorkák), likőrök, puncs ízesítésére

Gyógyhatás: görcsoldó, szélhajtó, hurutoldó, gyomorerősítő

Fűszerként használt növényi rész: mag, egészben vagy porrá törve

 

Édes kömény

Általános használata: levesek, főzelékek, húsételek, halak, gomba, saláták, mártások, sós sütemények

Gyógyhatás: étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, tejszaporító

Fűszerként használt növényi rész: mag, egészben vagy őrölve

 

Fahéj

Általános használata: gyümölcsösételek, rizsételek, tejes ételek, krémek, sütemények (mézes, almás, diós, meggyes), italok

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztést serkentő, gyomorerősítő

Fűszerként használt növényi rész: a fa kérge egészben vagy porítva

 

Fekete üröm

Általános használata: sültek (liba, kacsa, disznó), vadételek, káposzta, gomba

Gyógyhatás: étvágyjavító, epeműködést serkentő, idegerősítő, görcsoldó

Fűszerként használt növényi rész: virágzó hajtás

 

Fokhagyma

Általános használata: levesek, húsételek, töltelékek, főzelékek (spenót), halak, gomba, mártások

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztést serkentő, antiszeptikus, érelmeszesedés ellen, vérnyomás csökkentő

Fűszerként használt növényi rész: hagyma

 

Gyömbér (ginger)

Általános használata: húslevesek, húsételek, gyümölcsök, saláták, mártások, sütemények, italok

Gyógyhatás: étvágyjavító, gyomorerősítő, görcsoldó

Fűszerként használt növényi rész: gyökértörzs

 

Izsóp

Általános használata: krumpli, petrzselyem, zeller, húsételek, halak, saláták, mártások, pácok

Gyógyhatás: vérnyomás emelő, köhögés csillapító, gyomorerősítő, izzadáscsökkentő

Fűszerként használt növényi rész: virágzó hajtás

 

Kakukkfű

Általános használata: levesek (bab, borsó, krumpli, paradicsom, káposzta), húsételek, halak, töltelékek, mediterrán ételek, gomba, mártások

Gyógyhatás: étvágyjavító, frissítő, köhögéscsillapító, görcsoldó

Fűszerként használt növényi rész: levél, virágzó hajtás

 

Kapor

Általános használata: mártások, húsételek, töltelékek, halak, főzelékek (tök), saláták, savanyúságok (kovászos uborka)

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztésjavító, vízhajtó, nyálkaoldó, fejfájás ellen

Fűszerként használt növényi rész: levél, mag

 

Kardamom

Általános használata: sütemények, marcipán, mézeskalács, italok (kávé)

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztésjavító

Fűszerként használt növényi rész: termés

 

Kömény

Általános használata: kenyérfélék, sós sütemények, sajtételek, túró, levesek (gulyás, krumpli), zöldségek (káposzta, krumpli), húsételek, töltelékek, savanyúságok

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztésjavító, szélhajtó, görcsoldó

Fűszerként használt növényi rész: mag

 

Koriander

Általános használata: húsételek, pácok, sonka, káposztafélék, savanyúságok (uborka, paprika)

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztésjavító, szélhajtó, vértisztító, görcsoldó

Fűszerként használt növényi rész: mag

 

Kurkuma

Általános használata: levesek sárgára szinezője, fűszerkeverékek alkotórésze

Gyógyhatás: étvágyjavító, emésztésjavító

Fűszerként használt növényi rész: gyökértörzs

 

Lestyán

Általános használata: levelét levesekbe, salátákba, sajtokhoz, magját kenyértésztákhoz, salátákba, rizshez, likőrökhöz, meghámozott gyökerét levesekbe tehetjük

Gyógyhatás: gyomorerősítő, emésztést serkentő, erős vízhajtó

Fűszerként használt növényi rész: levél, mag, gyökér

 

Majoranna

Általános használata: levesek (krumpli, gomba), főzelékek (krumpli, bab, káposzta), húsételek, májételek, grillezett húsok, mártások

Gyógyhatás: étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó, nyugtató, nemivágy csökkentő

Fűszerként használt növényi rész: virágzó hajtás

 

Metélőhagyma (snidling)

Általános használata: szendvicskrémek, tojásételek, sajtok, túró, mártások, levesek, saláták, sültek, halak

Gyógyhatás: étvágygerjesztő, gyomorerősítő

Fűszerként használt növényi rész: levél, frissen

 

Mustár

Általános használata: savanyúságok (uborka), pácok, szószok

Gyógyhatás: vérnyomás csökkentő, érelmeszesedés ellen, emésztési panaszokra, epe-, májpanaszokra, felfúvódás, reuma, bőrkiütések ellen (méregtelenítésre: étkezés előtt egy-egy kávéskanál magot rágás nélkül nyeljünk le)

Fűszerként használt növényi rész: mag

 

Paprika

Általános használata: levesek (gulyás, krumpli, hal), sültek, pörköltek, halak, főzelékek, mártások, szendvicskrémek

Gyógyhatás: vérnyomás emelő, bőrbetegségek ellen

Fűszerként használt növényi rész: termés, porítva, darabolva

 

Petrezselyem

Általános használata: levesek, főzelékek, rizs, krumpli, húsételek, sültek, töltelékek, saláták, mártások, szendvicskrémek

Gyógyhatás: étvágygerjesztő, gyomorerősítő, vesetisztító

Fűszerként használt növényi rész: levél, gyökér

 

Rozmaring

Általános használata: húsételek, sültek, halak, töltelékek, mediterrán ételek, mártások, pácok

Gyógyhatás: vérkeringési problémákra, ideg-, és gyomorerősítő, görcsoldó

Fűszerként használt növényi rész: levél

 

Sáfrány

Általános használata: sárgára színezi az ételt (húsleves, rizs, sütemények, főzelékek, mártások, sajt, vaj, bor)

Gyógyhatás: emésztést serkentő, gyomorerősítő

Fűszerként használt növényi rész: bibeszál, drága fűszer, macerás a begyűjtése (80-100000 bibeszál ad 1 kg száraz fűszert), helyettesíthetjük az olcsóbb sáfrányos szeklicével.

 

Sáfrányos szeklice

Fűszerként használt növényi rész: virágszirom, a sáfrány pótfűszere, olcsóbb, ugyanúgy sárgára festi az ételt.

 

Szegfűbors

Általános használata: húsételek, halak, saláták, mártások, pácok

Gyógyhatás: gyomorerősítő, felfúvódás ellen

Fűszerként használt növényi rész: termés, íze a borsra, illata a szegfűszegre hasonlít

 

Szegfűszeg

Általános használata: gyümölcsételek, rizs, húsételek, káposzta, mártások, sütemények (mézes), italok

Gyógyhatás: antiszeptikus, görcsoldó, nyugtató, fogfájáscsillapító

Fűszerként használt növényi rész: virágbimbó, egészben vagy őrölve

 

Szerecsendió

Általános használata: levesek, főzelékek, húsételek, halak, gomba, töltelékek, sajtok, saláták, mártások

Gyógyhatás: gyomorerősítő

Fűszerként használt növényi rész: mag, őrölve

 

Szurokfű (Oregáno)

Általános használata: levesek, húsételek, halak, mediterrán ételek, töltelékek, saláták, mártások

Gyógyhatás: étvágygerjesztő, nyugtató, köhögéscsillapító

Fűszerként használt növényi rész: virágzó hajtás

 

Tárkony

Általános használata: levesek (bab, hús), húsételek, halak, főzelékek (bab, borsó, krumpli), saláták, mártások, pácok, ecetek

Gyógyhatás: vese-, epetisztító, étvágygerjesztő

Fűszerként használt növényi rész: levél

 

Turbolya

Általános használata: levesek, főzelékek, húsételek(tyúk), sültek (bárány), töltelékek, saláták, mártások, szendvicskrémek

Gyógyhatás: vese, húgyhólyag, emésztőszervi, légzőszervi betegségek

Fűszerként használt növényi rész: levél

 

Vanília

Általános használata: édességek, sütemények, krémek, rizs, italok

Gyógyhatás: nyugtató

Fűszerként használt növényi rész: termés (ochidea)

 

Zeller

Általános használata: levesek, húsételek, grill-ételek, főzelékek, saláták, mártások

Gyógyhatás: idegerősítő, erős vízhajtó, nemivágy serkentő

Fűszerként használt növényi rész: levél, gyökérgumó

 

Zsálya

Általános használata: húsételek, halak, sültek, máj, töltelékek, saláták, sajtok, tészták, mártások

Gyógyhatás: torokgyulladás ellen, fogínybetegség esetén, gyomorerősítő, izzadáscsökkentő

Fűszerként használt növényi rész: levél


 

 Kép 
 

 

    A magyar konyha és gasztronómia kialakulása

Egy nép étkezési kultúrája, szokásai, konyhájának fejlõdése az adott nép történelmével szorosan összefügg. A honfoglalás elõtti korban az elõmagyarok az uráli õshazában halászattal, vadászattal, gyûjtögetéssel szerezték meg táplálékukat. Az étkezésre, a felhasznált nyersanyagokra és a készítési módokra az ebbõl a korból származó szavakból következtethetünk, így pl. hal, õz, vad, nyúl, keszeg, sügér, fogoly, fajd, õz, stb.. Õseink eledelüket nyárson sütötték vagy fõzték, de már alkalmazták az aszalást, a szárítást, a füstölést is. A Kr. elõtti elsõ évezred közepén a Volga mentén vándorló õseink pásztornépek voltak, de kezdetleges földmûveléssel is foglalkoztak. A Kr. utáni ötödik században már a Kaukázustól északra, a Don folyó mentén éltek. A következõ évszázadok során török népekkel éltek együtt. A nyolcadik, kilencedik században pedig a kazár birodalomhoz tartoztak. Itt megtanultak bizonyos kézmûves mesterségeket és elsajátították a szõlõmûvelést is. A honfoglalás elõtti korból származó szavak - természetesen annak a kornak megfelelõ - magas szervezettségû társadalmi, hadi- és gazdasági berendezkedésre engednek következtetni. A táplálkozással kapcsolatos fontosabb szavak: bika, ökör, tinó, disznó, kecske, teve, ól, vaj, kan, alma, körte, szõlõ, dió, bor, gyúr, teknõ, kancsó stb. A téli szálláshely körül gabonaféléket termeltek pl. árpát, kölest, búzát, de a beérést általában nem várták meg, hanem a kalászokat megpörkölték, majd megszárították. A vándorlás, az állandó helyváltoztatás speciális konyhát igényelt elõdeinktõl. A fõzéshez bográcsot használtak. A cserépedények megjelenése után fõzték és sütötték is a húsokat, és a zsírjukat is felhasználták. A zsírban eltett hús sokáig eltartható és könnyen fogyasztható volt. Ma is élõ, ázsiai szokás szerint õseink mozsarakban porrá zúzták a csontokról lefejtett, lesütött és megsózott húst. A húsport útjaikra bõrzsákokban vitték. Készítették a tejpor elõdjét a kurut, a megsavanyodott tejet pedig beszárították. A szárított tészták készítésével szintén a nomád életmódhoz alkalmazkodtak. A húsos zacskó, amit a nyeregre akasztottak és az a tény, hogy a feltört hátú ló sebeit nyers hússzelettel gyógyították, az alapja annak a téves és kissé rosszindulatú állításnak, hogy a "magyarok nyereg alatt puhították a húst". A kazár uralomtól elszakadva a 9. század közepén az Etelközbe vándoroltak õseink, majd az ellenséges támadások elöl költöztek a Kárpát-medencébe. A honfoglalás és azt követõ századok étkezési szokásairól, fõzési módjairól nem sok emlék maradt ránk. Az õsmagyarokkal rokon kaukázusi népek ételei, fõzési szokásai, nyelvemlékei azonban alkalmasak bizonyos összehasonlításokra. Ezek a népek még a múlt században is õsi szokások alapján nomád életmódot éltek. A csuvasok, azerbajdzsánok darából, marhahúsból készült levesfélét, a gulyásunkhoz hasonlót készítettek. Az osztjákok a miénkhez hasonló bab- és kukoricalevest készítettek. A magyar pásztorokról gyûjtött adatok sok hasonlóságot, egyezõséget mutatnak az említett kis népekkel: a burgonya és a paprika nélkül készített gulyás hús (borsos hús), a szárított hús és tésztafélék /lebbencs, tarhonya/, a töltött káposzta õse, a kásák, a tejes ételek, a lótejbõl erjesztett ital, a kumisz. Valószínû, hogy a honfoglalás elõtti magyarok a sertésbõl már hurkafélét készítettek. Századunkban még a magyar pásztorok és a magyar tanyavilágban élõk is alkalmazták az õsi tartósítási eljárásokat, a sózást, a szárítást, a füstölést, a lesütött húsok zsírban történõ elrakását. Ugyanúgy tartósították a húsokat, mint a kaukázusi rokonnépek. A magyarság vezérei, a nagyfejedelem és a törzsfõk szálláshelyeiket változtatták, nomád életmódot folytattak, nagyszámú állatállományukat csak így tudták takarmánnyal ellátni. A magyar köznép, ellentétben a régebbi hiedelmekkel ekkor már nem volt nomád, folyóvizek melletti falvakban élt, félszabad állapotban gazdálkodott. A ház felszereléséhez hozzátartozott a tapasztott agyagkemence. A honfoglalás korának jellegzetes edénye a felfüggeszthetõ vagy lábra állítható cserépbogrács. A féltettebb állatokat, elsõsorban a szarvasmarhákat istállókban teleltették, bár a jószágok többsége szabadban, a teleknek nevezett határrészeken telelt. A falu környékét váltakozva szántották fel, és árpával, búzával, kölessel vetették be. Kerítéssel csak a legféltettebb növényeket,- általában a szõlõt - vették körül. Innen származik a kert megnevezés, amelyet már az 1055-bõl származó tihanyi alapítólevélbõl is ismerünk. A kásafélékbõl, a gabonákból, tejben, vízben fõtt kásákat, késõbb kerek köveken sütött lepényeket készítettek. Ezek a lepények átmenetet jelentettek a kenyér és a tésztafélék között. Erre utalnak bizonyos honfoglalás körüli eszközök - pl. a kolyü - és az ebbõl a korból származó szavak: derce, dara, õrlés. Az újhazában ismerték meg a magyarok a zabot, a rozsot, a hajdinát. Ez utóbbi az egyetlen kásanövényt, amelyik nem tartozik a pázsitfûfélék családjába. Az egyik legrégebbi tésztánk a galuska. A lisztszerûen megõrölt gabona és kásaféléket vízzel gyúrták össze és vízben, esetleg levesben kifõzték. A gyúr szavunk is a honfoglalás elõtti korból való. A növényi ételek közül fogyasztották a káposztát, a tormát, a borsót, a hagymát és a különféle salátákat. Az ételek ízesítésére sót, mézet, ecetet használtak fel. Az italok közül ismerték a sert, a bort, a nyírfa erjesztett levét, a szénsavas nyírvizet, és a kölesbõl egy boza nevû italt erjesztettek. A magyar nép életében egy-egy ünnep mindig is alkalom volt az evésre, ivásra. Áldomást isznak, ha gyermek születik, lagzikban, disznótorban, szüretkor, de még a halotti toron is. Az iparosság életében a segédavatás vagy az új mester felavatása vendégeskedéssel járt, de még az adás-vétel is csak akkor volt érvényes, ha az áldomást megitták. Kialakultak a kolostorok a köréjük települõ falvakkal, rendszeressé válik a földmûvelés, a gyümölcstermesztés, a szõlõmûvelés. Sok konyhakerti zöldségnövény termesztését a kolostorok szláv szolgáitól tanulták meg a magyarok. Fokozatosan birtokba vették a dunántúli elvadult szõlõket. A falvak egész sora foglalkozott méhészettel. Szent István idején már nagy csordákban tenyésztették a félvad disznókondákat. A gazdasági életben történt változásokkal párhuzamosan változtak az étkezési formák, szokások is. A német és görög sütési-fõzési módok kezdtek elterjedni. A német hatás Szent István király bajor felesége, Gizella révén, míg a görög hatás a balkáni népekkel jutott el hozzánk. A szakácsmesterség a különbözõ kolostorokban is önálló foglalkozássá vált. A korabeli leírásokból tudjuk, hogy a pannonhalmi szerzetesek ételeiket húsból, halból, gyümölcsbõl készítették. Italuk kútvíz, bor és árpasör volt. A konyha mellett, a szabadban használtak bográcsot és nyársat. Mátyás király uralkodásának ideje emlékekben gazdag. A királyi és fõúri asztalokra kerülõ ételek sora bõséges és választékos. Galeotto Marzio leírása szerint Mátyás udvarában sokféle halat szolgáltak fel. A legkedveltebb halak: a csuka, a menyhal, az angolna, a pisztráng. A húsok között szerepelt a marha, a juh, a házi- és vadsertés, a kecske, a szarvas, az õz, a nyúl, a liba, a kacsa, a fogoly, a fácán. Kedvelt csemege a hízott a pávahús is. Nagy gondot fordítottak a kovásszal készült kenyérre. Erõsen érvényesült az olasz hatás az étkezésben. Elterjedt a vöröshagyma, a fokhagyma, az ecetes halak, olaszos sajtok, a gesztenye és a tészták használata. Kedvelt fûszerek voltak az olaszdió, sáfrány, fahéj, bors, gyömbér, ánizs, kapor. A húsételeket erõsen fûszeres mártásokban tálalták fel. A levesek és mártások sûrítésére kenyérbelet használtak, a rántást még nem ismerték. A húsok sütésénél már alkalmazták a nyárson és roston sütést. A pároláshoz, fõzéshez bográcsot, üstöket és lábasfazekat használtak. Mátyás király uralkodása után jelentõs visszaesés következett be. A XVI-XVII. századból maradt ránk néhány szakácskönyv, ezekbõl sok mindenre következtethetünk. A leírásokból hiányoznak a mennyiségek. Sok olyan nyersanyag és technológiai eljárás van, amelyet eddig nem sikerült megfejteni. Az azonban biztos, hogy a nyersanyagok széles skáláját használják és azokat sokféleképpen készítik. A szakirodalom legrégebbi magyar vonatkozású emléke, négy "jó magyar és cseh recept", egy XV. századi müncheni könyvtárban fellelhetõ kódexben olvasható. Az itt felsorolt készítési módokat Mátyás király udvarában, és az erdélyi fejedelmi udvarokban is alkalmazták. Ez azt is mutatja, hogy eltértek az ekkor nyugaton megszokott és alkalmazott fõzési módoktól. A vadállomány Magyarországon ebben az idõben gazdag volt. Az elejtett vadakért a földesurak jelentõs díjat fizettek, és a törvények, rendeletek, a földesúri jog, súlyos büntetéssel sújtotta a vadorzókat. A XVI. századból ránkmaradt egy szakácskönyv, az erdélyi fejedelem szakácsmesterének mûve. Az itt szereplõ nyersanyagok - a paprika, paradicsom és burgonya kivételével - meghaladják a ma használatos nyersanyagokat. Az eltérõ nyersanyagok mellett mások voltak a készítési módok is. Akkor még olajjal, vajjal fõztek, alig található utalás a ma uralkodó sertészsír használatára. A káposztát inkább a halak fõzésénél említi a könyv, mint a húsoknál. A tej, tejföl, ecet használata napjainkhoz hasonlóan gyakori. A vöröshagymának viszont, mint fûszernek, ízesítõanyagnak nincs olyan jelentõs szerepe, mint ma. Elterjedt a borral való fõzés. A rántás használata ritka, az ételeket még mindig kenyérbéllel sûrítik, a rántást csak a leveseknél alkalmazzák. A fõtt tészta és gombócok is mint a lében betét és köret szerepelnek. Jellemzõ az erõs fûszerezés, meghatározó az édeskés íz, ami a kenyérbélen kívül, a méz, mazsola, füge, alma, körte használatából is következik. Ezeket alkalmazzák a húsoknál, halaknál és salátáknál is. Az ételkészítési eljárások között már alkalmazták az abálást, a pácolást, a párolást, a pirítást, a papírban, tésztában burkolást, illetve az így történõ sütést, tûzdelést, bundázást, áttörést, átsütést, reszelést. Az ételek között elõfordulnak kocsonyák, pástétomok, ropogósok, hurka, kolbász, fánk, palacsinta, rétes, felfújt, torta, borhab stb. Ezek az ételek már a maihoz többé - kevésbé hasonló formában készülnek. Az említett szakácskönyv a függelékében már a diétával is foglalkozik. Török hatásra terjedt el a kukorica, a kávé, a paprika és a dohány használata. Bõvült a rizses ételek választéka. A török megszállás alatt Kõrös város adóját gesztenyében és fügében fizette meg. Termesztettek diót, mandulát, vékony héjú szõlõt, magnélküli barackot. Sokféle fûszert, vadat, gombát használtak fel. A sertészsírt csak elvétve használták. A kávéivás is a török hódoltság alatt terjedtek el nálunk. Evilia Cselebi, a híres török utazó 1660-1666 között bejárta Erdély és Magyarország nagy részét. Útleírásában a következõ ételeket és italokat tartotta említésre méltónak: fekete leves, karak leves (nem tudjuk milyenek ezek az ételek), rántott süllõ, pörkölt ponty, vagdalt hússal töltött tészta, lengyel tyúkpecsenye, lengyel tyúkpörkölt, töltött tök, piláf, káposzta, vajas rétes, mézes rétes, kenyérlepény, cipókenyér, kitûnõ gyümölcsök, fõzelékek, meggyvíz, borok. Itt találkozunk elõször a leves fogalmával. A pörkölt nem feltétlenül paprikával készült ételt jelent. A XVII.-XVIII. századi szakácskönyvek már alaposabb, részletesebb munkák, ezekben már anyaghányadokat is lehet találni. Megjelenik a cukor, vanília, csokoládé és a tejszín. Találkozhatunk a keményítõ, élesztõ és egyéb pácolásra alkalmas fûszerekkel is. Elterjedt a sertészsírban történõ sütés, fõzés. A levek elvesztik jelentõségüket, elõtérbe kerülnek a mai értelembe vett levesek, bár ezek egy része még mindig kenyérbéllel készül és édeskés ízhatású. Megjelenik az erõleves, borleves, serleves és a mai ízlésnek szokatlan levesek: mandula, dió, birs, sajt, tengeri szõlõ, mandulás, rák stb. levesek. Találkozunk a tükörtojás, bevert tojás, rák, vaj, aszpik stb. fogalmával. Ritkán, de elõfordul a fõtt tészta és gyakrabban szerepelnek az édességek, pl. tejben fõtt galuska, kalács, mézeskalács, kifli, piskóta, madártej, grillázs, kétszersült. Megtalálhatjuk a sózott jéggel vagy hóval fagyasztott fagylaltfélék receptjét is. Valamelyest csökken a fûszerezettség és kezd elterjedni a rántás használata. A szegényebb néprétegek a drága külföldi fûszereket nem tudták megfizetni, így fõleg petrezselyemmel, köménymaggal, ánizzsal, tormával ízesítettek. Egyre terjed a paprika, a paradicsom alkalmazása is. A paprika elõször Spanyolországban bukkant fel. Közép-Amerikából került Európába. Ott már régóta termesztették. A spanyol királynõ, Izabella és a fõúri hölgyek érdekes egzotikus növényt láttak benne. Dísznövényként jutott el Magyarországra. Újabb kutatások szerint a törökök elõl menekülõ bolgár bevándorlók terjesztették el nálunk a paprikát. Lassan rájöttek, hogy a paprika nemcsak dísznövény, hanem igen jól használható ételízesítõnek is. Elég nehezen terjedt el, eleinte lenézett paraszti fûszer volt. Hazánkban fõleg Szeged és Kalocsa környékén sokat foglalkoztak a fûszerpaprika nemesítésével. A fûszerpaprika elõször Szenci Molnár Albert szótárának 1604-i kiadásában fordul elõ török bors néven. A paradicsom egy 1651-es pozsonyi kertészkatalógusban jelenik meg. Néhány évtized alatt a törökök közvetítésével elterjedt az ország egész területén. Eleinte dísznövényként termesztik és fogyasztását ártalmasnak találják. Széleskörûen csak késõbb alkalmazzák. A burgonya Peruból került Európába. Az inkák jól értettek a földmûveléshez, termesztették és fogyasztották is a burgonyát. Európába spanyol hajósok hozták át, itt gyanakodva fogadták. Elõször dísznövényként alkalmazták, majd a disznókkal etették meg. Csak késõbb alkalmazták emberi fogyasztásra. Az ország északi, nyugati területein a török hatással szinte egyidõben érvényesült az osztrák hatás. Az akkori osztrák, elsõsorban bécsi konyha erõsen francia jellegû volt. Így az osztrák hatás a francia konyha erõteljes érvényesülését, befolyását is jelentette. A hússzeletek bundázását (panírozását) is osztrák kezdeményezésnek tartják. A XIX. századból már számos utazó leírásában ismerjük a magyar konyhát. A pesti közönség éppúgy szereti a rántott csirkét, mint a bécsi. Több utazó ajánlja a gulyást és a paprikás csirkét. A vendéglõkben majdnem minden ételt paprikáznak, van paprikás hal, paprikás hús, paprikás szalonna. A franciás hatás érezteti hatását az étlapokon, gyakoriak az olyan szavak mint a galantin, omlette, mayonnaise, cotelette, escalop, saufé stb. A rajnai lazac, a westfáliai sonka, a pomeráni libamell is szerepel az étlapokon, a viszonylag kisebb hányadot képviselõ magyaros ételek mellett. A francia konyha hatása a múlt századi paraszti konyhán kevéssé volt érzékelhetõ. Szükség volt a magyaros ételek választékának a bõvítésére, a nemzetközi gasztronómiai ízléshez igazítására is. Ebben a munkában nagy szerep volt id. Marchal Józsefnek és tanítványainak. Ezekben az évtizedekben rendkívül precíz, pontos, igényes szakácsmunka volt jellemzõ. Az ételkészítés során pontosan betartották a technológiai elõírásokat, megfelelõ alapanyagokat használtak, elõírásszerûen fûszereztek. Ekkor már rendelkezésre álltak a külföldi alapanyagok, fûszerek mellett a hazai termékek is (pl. liszt, zöldségek, cukor, gyümölcsök). A XIX. században már sok jó nevû szálloda és vendéglõ mûködött Magyarországon. Ezek a vendéglátó helyek nemcsak étkezõ és szálláshelyek voltak, hanem gyakran a társadalmi, társasági, irodalmi és mûvészeti élet eseményeinek színhelyei is.

Kép

 


Akármelyik típusról is legyen szó, textúráját elsősorban a feldolgozási folyamat határozza meg. Hosszabb időn keresztül készítik a drágább fajtákat, így állaga lágyabb, krémesebb lesz. A különböző gyárak saját maguk kísérletezik ki az arányokat, melyet aztán féltve őriznek.
A legintenzívebb keserűcsokoládé kakaótartalma olykor eléri a 70%-ot is, ezzel szemben a tejcsokoládé "mindössze" 50%-os. Még a legjobb minőségű fehércsokoládé is csak 33%-ban tartalmaz kakaót. Sajnos sok cég igen silány minőségű terméket forgalmaz (a kakaótartalom olykor még a 7%-ot sem éri el). Gyakran növényi olajakkal vagy vanília aromával fedik el efféle hiányosságaikat. 2007-ben több külföldi gyár összefogott, hogy a hivatalos szervek pontosan határozzák meg a csokoládék kakaótartalmának arányát. Így akarják elérni, hogy a "csokoládé" nevet valóban csak az arra érdemes termékek viselhessék.
Ha tehát minőségi édességre vágyunk, ne csak a márkáknak és az árnak higgyünk, hanem vizsgáljuk meg az összetevőket is.

Néhány érdekesség a csokoládéról:


- Legyen szó keserű-, ét-, vagy tejcsokoládéról, a franciák évente 4 kg-ot fogyasztanak belőlük. Közel azonos mennyiséggel büszkélkedhetünk mi is, a svájciak azonban mindent visznek: évi 10kg/fő átlaggal.

- A svájciak egyéb módon is hódolnak szenvedélyüknek, hisz 2001-ben postájuk csokoládéillatú bélyegeket dobott piacra.

- A legjelentősebb kakaótermelő országok: Brazília, Nigéria, Ghána, Elefántcsontpart és Kamerun.

- Amszterdam vezetősége Csokoládépark nyitását tervezi, főként gyerekek számára, üvegfelvonóval és csokoládé szökőkúttal.

- Finn kutatók szerint nem csak a várandós kismamákra, hanem születendő gyermekeikre is jó hatással van a csokoládéfogyasztás. Ezek a gyermekek a felmérések szerint vidámabbak, kiegyensúlyozottabbak.

- A kakaó igen sok kémiai vegyületet tartalmaz, melyek közül sok áldásos hatással lehet közérzetünkre, teljesítményünkre.

- A cukorbetegek, diétázóknak sem kell lemondania az édességekről, hisz ma már rengeteg bio-csokoládé kapható.


Láthatjuk, hogy milyen sokoldalú, kedvelt édesség a csoki. Rovatunk célja, hogy minél változatosabban mutassuk be, nem mindennapi recepteken keresztül. Zárásképp egy frappáns gondolat John G. Tullius tollából: "Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét. A tizedik hazudik."

 

 

anyáknapi képeslapok

2010.04.17

 

csillogó családi képeim :)

2010.04.06

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Családi képek | Hozzászólások: 2

szép képek :)

2010.04.06

 

szép képek

2010.03.18

 

Itt tudsz nekem írni

2010.03.09

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vendégkönyv | Hozzászólások: 11

szilveszter

2010.03.08

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: szilveszter- | Hozzászólások: 0

fiaimnak

2009.12.28

 

anyák napjára

2009.05.04

 

húsvétról

2009.04.23

 

ballagás

2009.04.07