Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


cukrászat

2009.03.11

A magyar cukrászat kialakulása:
István korában csak a mézet ismerték, mint édesítőszert. A méheket lassacskán elkezdték tartani, méz és viasz termesztés céljából. A mézeskalácsosoké lett ez a feladat.
Erdélyben és a felvidéken alakultak ki a mézeskalácsos céhek. Ezek már helyhez kötöttek voltak, nyugattal kereskedtek, édeskészítményeikkel. A tatárjárás után betelepítések Német alföldről (Hollandia) jöttek új édesipari ágak. Megjelent a cukor.
A drazsét gyógyszerkészítők találták fel, a töménycukrokat pedig a patikusok.
14.-15. Században, a vásárokon már lehetett kapni cukrot és cukorlisztet.
Mátyás korában Olaszországból jöttek újdonságok. 16. Században egzotikus helyekről jött a cukornád, ami nagyon drága volt.
Török megszálláskor megint egy új irányzat jelent meg. Megjelent a törökméz, szultánkenyér és a magvasgej édesség. A keleti áramlat új technológiát hozott. A 18. Századig egyirányú kézművesek készítettek édességet.
A 19. Századtól kétirányú fejlődés kezdődött. Létrejöttek cukrászdák, kávéházak. Egy ága gyáriparrá fejlődött. Az első cukorgyárat Stüme Frigyes nevéhez fűződik. Első csokigyár 1846-ban Dremmel Mátyás hozta létre. Kiegyezés után fellendül a csokoládé gyártás és az ostya készítés.
A teasüteményeket lehetetlen volt gépiesíteni.
A kávéház cukrászdák voltak ekkor a legjellemzőbbek. Az első magyar cukrászdát Hossmann Károly alapította.
Széchenyi már a Hitel című könyvében a cukrászatról, mint külön iparágról beszél.
Az első cukrászda a Kugler, a mai Gerbeaud volt. Gyorsan fejlődtek a cukrászdák.
A 19. Században fényűző, pompás dekorációjú kávéházak nyílnak. Ilyenek például a Korona, Fehér hajó és a Kávé forrás.
Az I. világháborúban visszaesett az édesség iránti érdeklődés. A II. világháborúban eltűntek a kávéházak és létrejöttek az Eszpresszók.