Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


néhány fontos tudnivaló a babák fejlődéséről

2009.03.23

A hisztiző kisgyermek lecsillapítása

Mi is a hisztizés?

Azt jelenti, hogy gyermeke nem tud már uralkodni magán, és egyre inkább belelovallja magát a dühöngésbe. Visíthat, sírhat, rugdoshat vagy kiabálhat, a padlóra vetheti magát, vagy akár begörbítheti a hátát, ha ön fel akarja venni, esetleg még meg is ütheti önt. A hisztizés tarthat egy perctől akár félóráig is – a megrögzött hisztizőké még tovább is. A gyermeke még a lélegzetét is visszatarthatja, hogy felhívja magára az ön figyelmét. Nem kétséges, hogy mindkettőjüket nagymértékben felizgatja az eset. A kisgyermek nem tudja még, hogyan birkózzon meg az őt elöntő érzelmek árjával, míg önnek meg kell oldania egy kínos helyzetet, ha nyilvánosan zajlik a dolog, vagy ha otthon vannak, egy nagyfokú energiakiáramlással kell szembesülnie.

Mikor kezdik a gyerekek?

Bizonyára hallotta már a kifejezést: “azok a nehéz kétévesek”. Igaz, rengeteg aranyos dolog alakul ki a kétéves életkor körül, de azt is el kell ismerni, hogy ebben a korban sok addig jó gyerek kezd el hisztizni. De már egyéves kortól előfordul, hogy a kicsik elégedetlenek egy helyzettel, és rugdosással, visítással, a fejük ütögetésével adják tudtul a világnak, hogy nagyon dühösek. A legtöbb szülő a gyermek kétéves korára már megtapasztalt valamilyen fajta hisztizést. A jó hír az, hogy hároméves korra a hisztizés enyhülni szokott. Ez azért van, mert akkorra már a kicsi felfedezi, hogy a nyelv használata sokkal jobb módja az akarat kinyilvánításának; jobban tud uralkodni a testén is, és kevesebb segítséget igényel olyan feladatok elvégzésekor, mint az öltözködés vagy a mosakodás.

Mi okozhatja?


Számos dolog “kiboríthatja” a kisgyermekét.


Csalódottság

Ez lehet nyilvánvaló ingerültség, például amikor ön elveszi tőle a játékát, mert menniük kell valahová. Az érzelmein ő még egyáltalán nem tud uralkodni, úgyhogy dühbe gurul, ha nem azt teheti, amit akar. Azt sem tudja még, hogyan kezeljen egy változást. Fizikai képességei sem állnak még arányban saját óhajaival, ezért például nagyon mérges lehet, ha nem tud egyedül felöltözni, és hisztizni kezdhet, amikor ön megpróbál segíteni neki, és igyekszik bedugni a lábát a nadrágba.


Fáradtság vagy éhség

Düh és könny könnyen jön, amikor a kisgyermek fáradt, éhes vagy felingerelték.


Érthetetlen okok

Olykor nincs is semmilyen ok a hisztizésre, és mégis elkezd gyermeke hirtelen hisztérikusan visítani, amikor ön például a fogkeféjét a vízcsap alá tartja.

Hogyan kezelje ön a dolgot?

Semmi esetre se veszítse el a fejét, ne legyen vele durva vagy ne kiabáljon vissza neki – ha bármelyiket megteszi, azt jelenti, hogy elvesztette a csatát. Ehelyett önnek úgy kell kinéznie és beszélnie, mintha valaki megbízta volna a normális állapot visszaállításával. Az alábbi néhány módja annak, hogyan lehet enyhíteni vagy elkerülni a hisztizést.

Először is próbálja megszüntetni a kiváltó okot

Például ez azt jelenti, hogy legyen kéznél “sürgősségi” étel és ital, valamint játék. Azt is vegye figyelembe, hogy ne induljon neki semmilyen útnak, ha a kicsi fáradt, hanem előtte pihenjenek egy ideig otthon.

Szenteljen neki elegendő figyelmet

Fellángolhat a csalódottság, amikor a gyermeke úgy érzi, hogy ön nem szentel neki teljes figyelmet, legalábbis egy darabig. Hagyja abba, amit éppen csinál, forduljon oda a kicsihez, játsszon vele, beszéljen hozzá, vagy olvasson neki legalább 10 percig, ha érzi, hogy vihar készül.

Pihentesse

Próbálja meg, hogy nem szab neki túl sok feltételt, nem állít fel neki túl gyakran szabályokat, melyeket be kell tartania, mert előbb-utóbb konfliktusba keveredik a gyermekkel. Ragaszkodjon csak néhány világos “rendszabályhoz” vele kapcsolatban.

Kerülje el, hogy túl gyakran mondja neki: “nem”

Számos kreatív módja van annak, hogy körbeírja, mit nem csinálhat a gyermeke. Javasoljon alternatívát, vonja el a figyelmét egy másik játékkal vagy tevékenységgel.

Jusson eszébe, hogy kisgyermeke nem akarja bosszantani önt

A hisztik előre kitervelteknek tűnhetnek, azonban tudni kell, hogy a kisgyermekek nem tudnak uralkodni az érzelmeiken. Amire a kicsinek szüksége van, az világos útmutatást ad önnek ahhoz, hogyan maradjon nyugodt, és ésszerű megállapodásra jusson vele abban, mit tegyenek ezután.

Nevessenek együtt

Ez nagyon jó módja a feszültség feloldásának – egy jó összekacsintás, együttes kacagás számos potenciális problémát megold.

Vigye el őt a hisztizés színhelyéről

Ha nyilvános helyen vannak és sehogyan sem sikerül a hisztizést megállítania, valószínűleg arra lesz szükség, hogy ön felvegye a gyermekét és vigye el a “tetthelyről”. A közönség csak mindkettőjüknek rosszat tesz, és gyermeke érezni fogja, hogy ön egyre idegesebb.

Üljenek félre valahová, amíg elmúlik a dühroham, és megnyugszik a kicsi. Azután döntse el, hogy visszatérjen-e a gyermek ahhoz, amit addig csinált, vagy egyszerűen fogják magukat és menjenek haza.

Még ha visít is, tudnia kell, hogy ön a közelében van

Ha otthon vannak, a legjobb, ha ön néhány percre kimegy a szobából, épp csak annyi időre, míg a kicsi nem ijed meg, és nyugodtan mondja neki, hogy majd visszajön, ha ő úgy dönt, hogy megnyugszik.

Dicsérje nagyon és ölelje át, ha megnyugodott. Hiszen mindenekelőtt az ön dicsérete és érdeklődésének a felkeltése az, amit a kicsi akar.

6 tipp a nyugalom megőrzéséhez

1. Az aranyszabály, amelyre emlékeznie kell, az, hogy ez csak egy időszak, és néhány hónap múlva az ön kisgyermeke már nem fog így viselkedni. A hisztizés korszaka nem tart örökké.

2. Lélegezzen mélyeket. Tényleg segít a nyugalom megőrzésében.

3. Ha valóban betelt a pohár, győződjön meg róla, hogy gyermekét nem érheti baj, nem tehet kárt magában vagy a környezetében, majd csukja be az ajtót, menjen ki néhány percre gondolkozni a továbbiakon.

4. Mindennap menjenek el sétálni. Nem számít, milyen idő van – kivéve, ha nincs jól a kicsi –, mert mindkettőjüknek jót tesz a helyszín változása és a friss levegő.

5. Jusson eszébe, hogy ön a felnőtt, és önnek kell a helyzetet kezelnie.

6. Tartson szünetet, vegye elő a gyermeke kedvenc videófilmjét, ültesse az ölébe, és pihenjenek együtt.

Amikor az ételt a földre dobálja vagy a nagyokkal akar játszani

A kisgyermek általában dühös, ha valamit elvesznek tőle, legyen az akár étel vagy bármi más. De ha ezt meg kell tenni, egyúttal tanácsos elvonni a figyelmét olyan dolgokkal, mint például “nézd csak, mókus van a kertben” vagy mást adni a kezébe, gyakran innivalót. Azt is tudja a kisgyermek, hogyan váltson ki reakciót a mamájából, például azzal, hogy a földre dobálja az ételt. A legjobb, ha a mama szép nyugodtan reagál rá, és arra gondol, nemsokára elmúlik ez az időszak.

Az is gyakran előfordul, hogy a kisgyermek nála idősebb testvérei játékába akar bekapcsolódni és nem érti meg, hogy ő még túl kicsi ahhoz. Ilyenkor meg kell előzni a várható hisztizést azzal, hogy egyik játékát a kezébe adják, bár a kicsit ilyen könnyen általában nem lehet “leszerelni”, kisebb alkudozásra van szükség. Semmiképp sem szabad azonban engedni, hogy tegye, amit szeretne, és ott lábatlankodjon a nagyobbak játékánál, mert akkor több hisztizés várható a későbbiekben.

A hisztizés a megoldás

Íme néhány tipikus helyzet és javaslatok a megoldásra:

1. Az ön kisgyermeke visítva közli: “kekszet akarok, kekszet akarok…”. Ön azonban úgy véli, hogy a kicsi már eleget evett, és elveszi tőle a zacskót. Összedől a világ, ha már nem ehet többet? Nem valószínű, ezért mondja neki, hogy már csak egyet vehet akkor, ha megnyugszik. De ne használja a kekszet a megnyugtatására, hanem előbb csillapodjon le, és akkor adja oda neki. Ha ön valóban azt akarja, hogy többet ne egyen, magyarázza meg neki (már sokat evett, ebéd előtt elveszi az étvágyát stb.), vigye ki a szobából, tegyen fel neki nyugtató zenét és adja oda a kedvenc játékát. Azaz alkalmazza a figyelemelvonó technikát.

2. Ön szeretné végre már megfésülni a gyermeke haját, aki nem engedi, dührohamot kap, ha ön megpróbálja. A kicsi most összekapcsolja a fésülködést a kényelmetlenséggel. Könnyítse meg a helyzetet azzal, hogy vásárol kifésülést elősegítő sprayt. Ha sietnek valahová, egy megfelelő hajkefével hamar túlesnek a dolgon. Még az is lehet, hogy rövidebb hajra lenne szükség egyelőre a gyermeknél, akkor kevésbé bajos a hajkefélés.

3. Játék közben az ön gyermeke le akarja lökni az egyik pajtását háromkerekűjéről, hogy ő ülhessen rá. Amikor ön közbelép, gyermeke hisztizni kezd. Határozottnak kell lennie. Távolítsa el gyermekét a tricikli közeléből, és magyarázza meg neki, hogy ha ilyesmit csinál, senki nem fog játszani vele. Ha van a közelben egy másik háromkerekű, terelje arra figyelmét. Ha egyik módszer sem használ, ideje inni vagy enni valamit, vagy akár haza menn

 

 

 A szavak, a fogalmak és a viselkedés megértése      

Igaz, hogy az újszülött  még nem beszél és nem érti teljesen, hogy mit is akarsz mondani neki, de szédületesen gyorsan tanul. Kutatások egyértelműen igazolták, hogy a baba már az anyaméhben figyeli szülei hangját. Amint megszületik, elkezd ráhangolódni a szavak és mondatok hangzására, dallamára, és elkezdi értelmezni azok jelentését. Ugyanakkor nagy energiákat fordít arra is, hogy a bonyolultabb dolgokat is megértse, mint a szeretet, a bizalom, az idő, valamint azokat az ok okozati összefüggéseket, amelyek átszövik fizikai és érzelmi életét. 
Mikor kezd kifejlődni ez a képesség?

A baba már születése előtt elkezdi figyelni, hogy mit mondanak és tesznek mások. Újszülöttként nem érti a szavak igazi jelentését, de érzékeli azok érzelmi töltését. Ez történik, amikor érzelmeket kifejező szavakat használunk, mint pl.: boldogság, szomorúság, szeretet, aggódás, kötődés, ingerültség. 4 hónapos kora körül a baba már felfigyel, ha a nevén szólítjuk, 8-12 hónaposan pedig megérti az egyszerűbb utasításokat, mint  pl.: a „nem" és a "Ne nyúlj hozzá!”. 24 hónaposan 2-3 szavas kifejezéseket használ, 3 éves korára pedig már néhány száz szóból álló szókinccsel rendelkezik. Ebben az életkorban szertartásosan követi és részt vesz a napi szokásos tevékenységekben.  Felismeri, hogy mikor, hol és mit csinálunk, így például takarítunk, bevásárolunk,  vagy éppen sétálni indulunk.
Fejlődési szakaszok újszülött kortól három éves korig
Újszülött kortól egy hónapos korig

A baba az ébrenlét minden pillanatában információkat gyűjt az őt körülvevő világról. Természetesen még nem képes mindent megfelelően értelmezni, de napról-napra többet és többet raktároz el belőle. Sok szakember állítja, hogy a babák jóval több dolgot megértenek a körülöttük zajló eseményekből, mint amennyit szüleik feltételeznének. Kezdettől fogva beszéljünk a babához, éreztessük vele, hogy ő is egyenrangú tagja a családnak. Házimunka, etetés, vagy fürdetés alkalmával nyugodtan meséljük el neki, hogy mit csinálunk éppen, közben mutassunk rá azokra a tárgyakra, amelyeket ő is láthat. A baba saját nyelvén előbb-utóbb válaszolni fog!

A babák túlélési ösztönének tulajdonítható, hogy rendkívül gyorsan képesek érzelmileg ráhangolódni a környezetükben lévő emberekre. Képesek megállapítani az adott ember érzelmi állapotát a beszéd hangszínéből, a száj állásából, a légzés ritmusából, a bőr tapintásából, és a szem-beszédből. A valós világról alkotott képüket az befolyásolja, hogy szüleik miképpen reagálnak jelzéseikre. Eldöntik például, hogy érdemes-e sírni, szeretettel nézünk-e a szemükbe és megetetjük-e őket ilyenkor. A hetek múlásával egyre javul a kicsi memóriája,  figyelmét egyre hosszabb ideig köti le egy-egy dolog. Képessége a beszédre egyre fejlődik, miközben szociálisan is kifinomultabbá válik.
2-3 hónaposan

A baba agya, - akár egy szivacs- minden információt felszív a környezetéből. Kedvenc foglalatossága a körülötte zajló események megfigyelése. Lassan megérti, hogy ha szüksége van valamire, akkor te ott vagy és segítesz neki. Megvigasztalod, megeteted vagy akár játszol vele. Nagy eseménynek számít az első mosoly megjelenése a baba arcán, amit később is élvezettel használ majd elégedettsége kifejezéseként. 
 
4-7 hónaposan

Ennyi idősen a baba  már felfigyel ha a nevét hallja és tudja, hogy a szavak ilyenkor hozzá szólnak. Egyre jobban ráhangolódik édesanyja hangjára. Ha a hangod vidám, ő is vidáman reagál, ám amikor éles hangon szólsz hozzá, megijed, és könnyen sírva fakad. Tudatosul benne, hogy ki idegen és ki nem. Ha ismeretlen veszi karjaiba, sokszor sírással jelzi nemtetszését. Hat hónaposan a legtöbb baba két szótagos hangsorokat hallat. Érzéseit hangos nevetéssel, máskor nyafogva közli környezetével.
 
8-12 hónaposan

Már ért olyan egyszerűbb utasításokat, mint például a „nem szabad”, és ezt gesztikulációddal is összekapcsolja. Elkezdi feltérképezni a viselkedési határokat. Ez afféle "szülő-tesztelés". Például ledobálja az ételt a földre, kizárólag azért, hogy lássa, miképp reagálsz rá, majd a reakciód elraktározza. Később ugyanezt újra megteszi, miközben ismét figyel, hogy azonos módon reagálsz-e.
 
12-18 hónaposan

18 hónapos korában legalább 50 szót használ és ért a pici. A beszédfejlődés nagyon különböző ütemű a babáknál, az azonban minden kicsire igaz, hogy jóval korábban megérti a szavak jelentését, mint ahogy azt ki tudná mondani. Ennyi idősen már képes egyszerűbb, akár két tevékenységből álló utasítások végrehajtására is.
 
19-23 hónaposan

Eljött az idő,  amikor a gyermek felismeri, hogy szándékai nem mindíg egyeznek meg a tiéddel, és ennek érvényt is szerez. Előfordulhat például, hogy kezeit nyomatékosan és makacsul a hóna alá dugja, amikor azt kérjük tőle, hogy fogja meg a kezünket.

Az egyszerűbb fogalmakat, mint például a helyet és a dimenziókat többé- kevésbé érti már. Így például össze tudja rakni a két darabos puzzle-t, és a bedobós játékon a formákat a megfelelő alakú nyílásba dobja be.

Kezdi érteni az ok-okozati összefüggéseket. Felismeri például, hogy melyik gombbal tudja beindítani a számítógépet.
A bilire szoktatásnál szintén az összefüggések felismerésére fogunk alapozni, ehhez pedig ezidőtájt fejlődnek ki a képességek. Ahhoz, hogy végképp megszabaduljunk a pelustól, a picinek fejben össze kell kapcsolnia a vécézési ingert és a bili használatot. Érteni fogja, hogy a wc-öblítő megnyomásakor a kaki el fog tűnni a lefolyóban. Ennek a folyamatnak azzal kell kezdődnie, hogy a kicsi saját elhatározásából menjen be és nézzen körül a wc-ben. Ha látja, hogy büszkék vagytok rá, amiért hajlik a wc használatára, még lelkesebben fogja legközelebb is megpróbálni.
24-36 hónaposan

A kicsi beszédértése napról -napra fejlődik. A fejlődéskutatók szerint, a 2 éves babák legalább 150 szót megértenek és napi 10 újat tanulnak meg. Amint a kommunikációval nagyjából zöldágra vergődött a gyermek, figyelmét a bonyolultabb dolgok kezdik lekötni, ideértve az érzelmeket is.

Ebben az életkorban megérti a kapcsolatok alapkövét jelentő két legfontosabb dolgot; a szeretetet és a bizalmat. Tudja, hogy a család többi tagja gondoskodik róla, és hogy ők hozzá tartoznak. Ezek a dolgok az évek folyamán fokozatosan tudatosodnak benne. Azzal, hogy mindíg szeretettel fordulunk felé ha szüksége van valamire, és biztonságot nyújtunk neki, hozzájárulunk ahhoz, hogy gyermekünk magabiztossá, és optimistává váljon az életben.
Miközben a kisgyermek figyeli az eseményeket és részt vesz a mindennapokban, megérti az olyan dolgokat, mint a bevásárlás, a takarítás, és az óra fontossága.
Most kezdi megtanulni, hogy hogyan kezelje az embereket. Ha azt szeretnénk, hogy  gyermekünk kedves és segítőkész gyermekké váljon, akkor mutassunk neki jó példát mi magunk is.
Mire számítsunk később?

A kicsi szókincse folyamatosan bővül, 6 éves korára elérheti a 13000 szót. Értelme tovább fejlődik. Olyan összetett gondolatokat és helyzeteket is megért majd, mint a matematika alapjai, a helyes és helytelen közti különbség, és a történésék kimenetelének megjósolása.
A szülő szerepe

A baba kommunikácós fejlődését nagyban segíti, ha egészen pici korától kezdve beszélünk hozzá és képeskönyvből meséket olvasunk fel neki. Kutatások igazolják, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek már 6 hónapos koruktól felolvasnak, sokkal fejlettebb a beszédkészségük. Igaz, hogy a pici baba még nem érti meg a beszédet, a történetet, de ha időben elkezdjük, megszokja hogy az olvasás kellemes, megnyugtató módja az együtt töltött időnek.

Játszunk gyermekünkkel, így hamarabb megérti a világ dolgait. Mindig a korának megfelelő fejlesztő játékokat adjunk neki, és mindig szeretettel és törődéssel forduljunk felé. Ez a legjobb módja, hogy az olyan fontos fogalmakat megtanulja, mint az együttérzés.
Mikor kezdjünk aggódni?

Ha 2 éves koráig a gyermek nem érti meg az egyszerűbb utasításokat sem.

Ha 3 évesen egyértelmű zavarodottságot mutat, ha valami egyszerűbb dologra utasítjuk. (Például nem tudja kinyitni a dobozt, hiába mutatjuk meg neki számtalanszor)

A fenti esetekben beszéljünk gyermekorvosunkkal.

 

 


A beszéd      

 A baba az életének első két évében kezd aktívan ismerkedni a beszéddel. Az első értelmes szó kiejtése előtt tanulja meg a nyelv szabályait és azt, hogy a felnőttek miképp használják a beszédet kommunikációra.

Elkezdi hangképzésre használni a nyelvét, ajkait, szájpadlását és a néhány, már kibújt fogacskáját. (ooó, aaa, lesz az első hang az első vagy második hónapban, majd jön a gügyögés) Hamarosan ez után jönnek az első igazi szavak (mama, apa kb. a 4-5. hónapban)

Ezek után a kicsi egyre több és több szót tanul meg tőled és a körülötte levőktől. Valamikor 18 hónapos és két éves kora körül elkezd kettő-három szavas mondatokat alkotni. Ahogy a baba érzelmileg, értelmileg és szociálisan fejlődik, egyre nagyobb mértékben lesz képes használni a szavakat a látottak, hallottak leírására, sőt az érzelmeiről, gondolatairól, és vágyairól is képes lesz beszélni. 
Hogyan és mikor fejlődik ki a beszéd?

Nézzük, mit figyelhetünk meg  gyermekünk beszédfejlődése közben. A gyermek beszéde egymást követő szakaszokra épül, fejlődik, majdnem minden kisgyermeknél hasonlóan, de rendkívül eltérő és változó időrend szerint. Egyesek nagyon korán, míg mások nagyon későn kezdenek el pl. gügyögni. Amennyiben a pici kétnyelvű családban nő fel, a szókincse megoszlik a két nyelv között.
Az anyaméhben

Sok kutató hiszi, hogy a nyelv tanulása már az anyaméhben elkezdődik. Ugyanúgy, ahogy a magzat hozzászokik a szív ritmusához, ráhangolódik az anya hangjára is. Már születése pillanatában is képes felismerni édesanyja hangját.
A születéstől a harmadik hónapig

A baba első kommunikációs formája a sírás. Nincs két egyforma sírás: amíg a szűnni nem akaró, segítségkérő sírás azt jelentheti, hogy éhes a pici, addig a szaggatott hüppögés pelenka cserére szólít. Ahogy idősödik a baba, bővül a repertoár különféle gurgulázásokkal, gagyogással, gügyögéssel.

Ami a nyelvértési képességet illeti, az első pillanattól kezdve, hogy beszédet hall, elkezdi elraktározni a szavak hangzását, és a mondatok szerkezetét. Nyelvészek állítják, hogy már a 4 hetes baba is képes különbséget tenni az olyan nagyon hasonló szótagok között, mint a „ma” és a „na”.
4-től 6 hónapos korig

Ebben a korban kezd el a kicsi gagyogni, kombinálni magán- és mássalhangzókat. (pl. baba, jaja) Az első mama és papa is kicsúszhat a száján egyszer-egyszer. Biztosan szívhez szólóan hangzik ez, de egyelőre még nincs párhuzamban a szó és a jelentése. Ez majd kb. egy éves kora körül jön el.

A baba első kísérletei a beszédre úgy hangoznak, mint egy öntudattal teli, véget nem érő monológ, végtelen szavakkal valamilyen idegen nyelven. A hangképzés egy játék a baba számára, aki kísérletezik a nyelv, a fogak, a szájpadlás és a hangszálak használatával. Ebben az állapotában a gagyogás ugyanúgy hangzik magyarul, mint németül, angolul, vagy éppen kínaiul. Néha felfedezhető, hogy a baba már favorizál bizonyos szótagokat (pl. ka, da) amelyeket többször is ismételget, mert tetszik neki a hangzása, vagy az érzés a hangképző szervekben, ahogy kiejti őket.
7-től 12 hónapos korig

Mostanra a csacsogás néha úgy tűnik, mint ha értelmes lenne. Ez még egyelőre azért fordulhat elő, mert a kicsi próbálja utánozni a tőled hallottakat. Fejlesszük a gügyögését úgy, hogy szemébe nézve beszélünk hozzá, vagy felolvasunk neki nyúlfarknyi mondókákat, verseket.
13-tól 18 hónapos korig

Mostanra a kicsi már egy, vagy több szót is használhat, és a jelentésükkel is tisztában van. Elkezdi a hanghordozást is próbálgatni. Rájön a nyelv fontosságára, ahogy az igényeit egyre jobban kitudja vele fejezni.
19-től 24 hónapos korig

Körülbelül 50-70 szót használ már a kicsi, de legalább 200-at megért, többségében főneveket. 18 és 20 hónapos kor között a baba napi 10, vagy több szót is megtanul. (figyeljünk oda, hogy mit mondunk a gyerek előtt!) Elkezd kétszavas mondatokat alkotni, mint pl. „vegyél fel”.

Mire két éves lesz, már akár három szavas mondatokat is alkothat, és egyszerűbb dallamokat is énekelgethet. Az öntudata beérik, és elkezd arról beszélni, hogy mit szeret és mit nem, mit gondol és érez.

A névmások még nem egyértelműek számára, ezért önmagáról általában egyes szám, harmadik személyben beszél.
25-től 36 hónapos korig

A kis totyogó esetleg még küzdhet a megfelelő beszédhangerővel, de hamarosan megtanulja a helyes beszédmódot. Lassan kezdi helyesen használni a névmásokat. A szókincs 300 körülire duzzad. Kezdi a főneveket és az igéket egy mondatban használni, és komplett, egyszerű mondatokat kezd alkotni. (pl.”Én most eszem”.)

Mire 3 éves lesz, már egészen kifinomult kis szónokká válik a kicsi. Képessé válik hosszas beszélgetéseket folytatni, követni a beszélgetés témáját szókinccsel és beszédmintával, igazodva a beszélőpartnerhez. Például míg kortársaival egyszerűbb szavakat használ, addig veled sokkal közlékenyebben és választékosabban beszél. Mostanra szinte teljes mértékben érthető a beszéde. A nevét és a korát is megmondja, ha kérdezik.
A szülő feladata

A beszéd fejlődésének elősegítése érdekében biztosítsunk szókincsben gazdag és nevelő jellegű kommunikációs környezetet. A legfontosabbak, amiket megtehetünk:

· Beszéljünk sokat a picihez! A kutatások bizonyítják, hogy azoknak a gyermekeknek, akikhez a szüleik csecsemőkoruktól sokat beszéltek, magasabb az IQ indexük és szókincsük, mint a többieké. Kísérjük szóbeli magyarázattal amit csinálunk,mutassunk rá és nevezzük meg a dolgokat, kérdezgessük a babát, énekeljünk neki.
· Mindig türelmesen hallgassuk meg gyermekünket!
Mikor kezdjünk el aggódni?

A szükő a legalkalmasabb személy, a gyermeke beszédfejlődésének megfigyelésére. Minden kisgyermek más, így a fejlődésük sem lehet teljesen egyforma. Míg vannak, akik már két éves korukban szinte tökéletesen beszélnek, addig mások csak három, három és fél évesen érik el ezt a szintet. Ha a legkisebb aggodalmunk is támad a beszédfejlődéssel kapcsolatban, vagy bármelyik, alább felsorolt jelek egyikét is tapasztaljuk, forduljunk  orvoshoz és kérjünk segítséget az esetleges hallási, vagy beszédfejlődési probléma orvoslására, megelőzésére.

Amennyiben az orvos szükségesnek tartja, megfelelő szakorvoshoz irányít további vizsgálatokra.

Az talán vigasz lehet, hogy sok híres ember, többek között például Einstein is, nagyon későn kezdett el beszélni.
Figyeljünk tehát oda, ha az alábbiak valamelyikét tapasztaljuk:
6-12 hónaposig

A kicsi nem ad ki semmilyen hangot (nem is próbálkozik), nem néz a szemünkbe, vagy nem gügyög úgy hat hónapos korban.
13-18 hónaposig

15 hónapos korig nem mond egyetlen szót sem a kicsi (beleértve a mama, anya, apa szavakat is). Egy éves koráig nem gügyög,  vagy 18 hónapos koráig egyetlen szava sem érthető.
19-24 hónaposig

Ha a kicsi nem igazán próbál beszélni, vagy utánozni másokat,  nem frusztrálja, ha látja, hogy nem érted meg.
25-36 hónaposig

A kicsi kihagy mássalhangzókat, ill. nehezére esik megnevezni a leggyakrabban használt tárgyakat. Nem kezdett el használni 2-3 szavas kifejezéseket, vagy 3 évesen nem érti olyan valaki, aki nem ismeri.
Ha a gyermek dadog, még nem biztos, hogy ez egyértelműen problémát jelent. A dadogás normális jelenség lehet, különösen akkor, ha a kommunikációs képessége hirtelen, robbanásszerűen kezd el fejlődni. Néha annyira izgatottan akarja kifejezni azt, amit gondol, hogy nem tudja a szavakat elég gyorsan kimondani. Viszont a 6 hónapnál hosszabb ideig tartó dadogás vagy az erősen feszült grimaszokkal járó dadogás esetén konzultáljunk az orvossal.
Mi várható ezek után?

Ahogyan a kicsi nődögél, egy kis beszélőgéppé változik. Lehetnek pillanatok majd, amikor visszasírjuk azokat a beszédmentes, nyugodt napokat. Többségében viszont sokat fogunk nevetni és élvezni fogjuk a pillanatokat, amikor elmeséli a csemete az óvodai kalandjait, vagy például hogy mit gondol a dinoszauruszokról,...stb.

4 éves korára a gyermek kb. 800 szót fog használni. Elkezdi megérteni és helyesen használni

 az igeidőket a "nem fog" és a "nem tud" szavakkal egyetemben. Ja, és készüljünk fel az örökösen felmerülő „miért, mi az, ki az” kérdésekre is.

 

 Bilireszoktatás      

Lévén kisgyermekes szülő, engem is meglehetősen érdekel, hogy a kisfiam hol tart a fejlődésben. A bilire szoktatás számunkra is érzékeny téma, ezért vettem a fáradtságot, és összeszedtem azt, amit ebben a témában tudni kell és érdemes.

 

Mikor és hogyan?

 

A gyermekek többsége három éves korára szobatiszta, de az sem ritka, hogy négy éves kora körül válik erre éretté a kicsi.

Tehát aki ebben a korban kezdi a bilire szoktatást, az rövidebb folyamattal néz szemben, mivel a gyerekek 3 éves kor körül fejlődnek a legintenzívebben.

A végső cél, hogy a kicsi megfelelően, önállóan tudja használni a mellékhelyiséget otthon, az óvodában és máshol is. A másik fontos dolog a száraz éjszakák, mint cél elérése.

Láthatjuk, hogy a szobatisztaság eléggé összetett fogalom.

 
Mikor áll készen a kicsi?

 

A kisgyermeknek pszichikailag készen kell állnia a bilire szoktatáshoz, különben a siker esélyei meredeken csökkennek. A következő pozitív dolgokra figyeljünk: - képes visszatartani a vizeletét legalább 3 órán át, vagy tovább (ez jelzi, hogy a húgyhólyag izmai megfelelően fejlettek a vizelettartáshoz), - felismeri a fizikai jeleit, mikor van itt a wc-és ideje,

- megkönnyíti a dolgunkat, ha már egyedül képes a ruhácskáját le- és felhúzni. (Eleinte természetesen aktív segítséget nyújthatunk neki.)

A fizikai fejlettség nem elegendő, kulcsfontosságú a motiváció! Amennyiben gyermekünk az önállósodási vágy jeleit mutatja, és érdeklődést mutat a mellékhelyiség történései iránt (ránk nyit, vagy bejön, amikor bent ülünk, ő akarja lehúzni a Wc-t, ő is rá akar ülni…) ez kedvező időszak lehet a bilire szoktatás megkezdésére. A gyermekek könnyebben felismerik a kakilás jeleit, mint a pisiét, mivel ez sokkal intenzívebb, markánsabb ingerként jelentkezik.Ennek ellenére a bilibe kakilást sokszor nehezebben fogadja el, mint a pisilést a végterméktől való nehezebb elszakadás miatt. (Saját teste részének érzi)

Amikor a gyermekünk már kényelmesen tudja használni a bilit, itt az ideje, hogy vegyünk egy WC szűkítőt. Ne feledkezzünk meg egy fellépő beszerzéséről sem! Jó, ha magunkkal visszük a kicsit, és azt a terméket választjuk, amelyik neki is tetszik, így még motiváltabb lesz annak használatára.. Amint sikerült az átszoktatás a WC-re, csak azután tegyük félre a bilit . A kisfiúk az első időkben ülve pisilnek a bilibe, aztán ahogy fejlődnek, elkezdik utánozni az aput vagy a nagyobb tesót, és állva akarnak majd pisilni ők is.

Az alkalmi bepisilés éjjel (úgy kétszer hetente) és a nappali „balesetek” (mikor a kicsi teljesen belefeledkezik a játékba, vagy annyira nevet) teljesen normális dolognak számítanak a bilire szokás utáni fél- egy éves időtartamban. A kisóvodás korú gyermek esetében, ha rendszeresen előfordul az ágybavizelés esete, annak lehetnek fizikai okai, mint pl. a kis húgyhólyag, vagy pszichikai, mint a fejletlen reagálási képesség a hólyag jelzéseire. Nyugalom, ezeket a gyermek a korral majd kinövi. Addig is jó megoldásnak számít a csökkentett folyadékbevitel lefekvés előtt.

 
Hogyan segíthetik a folyamatot a szülők?

 

Alapvető fontosságú, hogy különösen a folyamat idején olyan ruhába öltöztessük a kicsit,ami megkönnyíti a bilihasználatot. Hosszú, bő póló és könnyen fel-le húzható kisbugyi kitűnő megoldás.

A kisfiúk esetében elkél a segítség az állva pisilés első időszakában. Ha már van egy stabil fellépő, segíthetünk a gyermekünk célzási tudományának fejlesztésében, ha pl. kis papírgalacsinokat dobálunk a WC csészébe, ösztönözve a fiatalurat azok eltalálására.

 

Meg kell tanítani a kicsit, hogyan végezze el a dolgát pl. egy hosszabb túra alkalmával a természetben. Ez a kislányoknak okozhat nagyobb bonyodalmat, de mindkét nemnél célszerű a könnyen kezelhető ruházat választása. A guggolást már akár otthon is begyakorolhatjuk velük.

A popsitörlés művészetének elsajátítása is fontos dolog. Ne felejtsük el a kislányok esetében hangsúlyozni a törlés irányának a fontosságát! Természetesen a szükség elvégzése után mindig alapos kézmosás jön.

Semmiképpen ne csináljunk nagy ügyet az éjszakai bevizelésekből! Az óvodáskorú, amúgy már stabilan szobatiszta gyermekek esetében sok minden kiválthatja az éjszakai baleseteket: komolyabb változások az életvitelben, stressz helyzetek stb. Amint lenyugszanak a kedélyek és a körülmények, nagy valószínűséggel a kis balesetek is megszűnnek. Adott esetben alaposan gondoljuk át a lehetséges okokat!

Ha huzamosan bepisil a kicsi, beszéljük meg vele ezt a helyzetet, értessük meg vele, ez nem az ő hibája.Szükség esetén nyugodtan használjuk a pelenkát éjszakára!

Ne büntessük és ne is csúfoljuk a kicsit, ha bepisilt, hiszen valóban nem tehet róla, és ezzel csak fölöslegesen növeljük benne a szégyenérzetet.

 
Mire figyeljünk oda?

 

Ha a kisgyermekünk éjjel-nappal bepisil, vagy folyamatosan szivárog a vizelete, erőlködve pisil, vagy fájdalomról panaszkodik pisilés közben ezek mind fertőzésről vagy más egészségügyi problémáról tanúskodnak. Mihamarabb forduljunk orvoshoz ilyen esetekben!

Ugyancsak orvost igényel, ha a vizelet zavaros, vagy rózsaszínes, ha a nemiszerv, végbél környéke kipirosodik, kiütéses lesz, vagy ha rendszeresen kakifoltos a fehérneműje.


Ne feledkezzünk meg róla, hogy az ágyba vizelés jelentkezése hosszabb száraz időszak után, nagy valószínűséggel valamilyen érzelmi problémát jelezhet. Ennek a problémának a megszüntetése a kulcs a nedves lepedő problémájának a megoldásához!

 
Mire számíthatunk a továbbiakban?

 

Az óvodába készülés alapköve a szobatisztaság, az hogy a kicsi teljesen önállóan mozogjon a WC birodalmában. Képesnek kell lennie önállóan levetkőzni, használni a WC-t, kitörölni a fenekét, felöltözni és kezet mosni.

Általánosságban 5 évesen már minden kisgyermek száraz éjjel-nappal, nagyritkán előfordulhat kisebb-nagyobb baleset.

 

A baba fogzása      

A fogzás inkább nevezhető egy elhúzódó folyamatnak, mint mérföldkőnek. A fogatlan ínytől a csillogó kis rizsszem fogacskákkal teli szájig három év is eltelik. Mindenesetre az első fog kibújása méltán nagy esemény, érdemes feljegyezni a babanaplóba. Mire a kicsi 3 éves lesz, már többnyire képes önállóan megmosni a fogacskáit is, ami nagy előrelépés az önállósodás útján. (úgy 6 éves korukig azért tanácsos segítenünk nekik, amíg nem tökéletesedik a technikájuk)  
Mikor van itt az ideje?

A babának már a méhben kifejlődnek a fogcsírái, melyek a tejfogak alapjai. A statisztika szerint a foggal születés gyakorisága 1 a 2000-hez. A nagy többségnek 4 és 7 hónapos kora között bújik ki az első foga.

A korafejlett babáknak is legkorábban 3 hónapos korukban jelenik meg az első fogacskájuk, ez szinte minden esetben valamelyik alsó metszőfog lesz. A későn érőknél viszont akár egy évig vagy tovább is várhatunk az első rizsszem fogacskára. Az utolsó fog megjelenésére a baba második születésnapja körül lehet számítani. A 3 éves gyermeknek mind a 20 tejfoga kint van már.
Hogy fejlődnek ki a fogak?

Vannak olyan babák, akik különösebb gond nélkül esnek át a fogzás folyamatán, míg mások szemlátomást (és többnyire hallhatóan is) megszenvedik azt.

A fogzás tünetei a következők lehetnek:
Nyálbőség, nyálfolyás
Felduzzadt, érzékeny íny
Ingerlékenység
Rágcsálási kényszer
Étel elutasítása
Alvási problémák
Gyakori a piros pelenkakiütés a popsin

Komoly vita van a szakemberek között bizonyos további kísérőjelenségek – mint a hasmenés, láz, vérbőség, kiütések és a hányás – fogzással való kapcsolatáról. Alapszabály, hogy ha olyan tünettel találkozunk, ami aggodalomra adhat okot, ne intézzük el egy legyintésssel: "Ááá, biztos csak a fogzás miatt van!". Vizsgáltassuk ki orvossal, nehogy komolyabb probléma maradjon feltáratlanul.

A fogak a következő sorrendben bújnak ki: először az alsó kettő középen, majd a felső kettő középen, ezeket követik a fogak oldalt, végül hátul.
Mire számítsunk később?

A tejfogak nem esnek ki addig, amíg a kicsi állandó fogai készen nem állnak a kibújásra.

Ennek az ideje Kb. hat éves korban jön el.
Hogyan segíthet a szülő?

A fogak növését nem tudjuk meggyorsítani, de amikor látjuk, hogy a baba szenved ettől, tehetünk néhány dolgot a fájdalom enyhítésére. Adjunk neki folyadékos rágókát, amit előtte behűtöttünk, vagy hideg ételt, mint pl. kefirt, joghurtot. Az ínymasszázs szintén segíthet némileg – alapos kézmosás után finoman dörzsölgessük az ínyt az ujjunkkal. A külső nyomkodás ellensúlyozza a kibújó fog nyomását belülről.

Ha már semmi trükk nem segít, az orvos biztosan tud javasolni olyan gyógyszert, kenőcsöt, ami hatásosabb.

Amint a fogak kibújtak, következő fontos feladatunk a tisztántartásuk. Az első évben különösen fontos, hogy csak életkorának megfelelő, finom sörtéjű fogkefét használjunk. Fogkrémet egyelőre ne használjunk, elég csak vízzel végezni a tisztogatást.

Soha ne adjunk cumisüveget a gyereknek lefekvés után, hacsak nem víz van benne. A cukortartalmú folyadék erősen károsíthatja az éjszaka folyamán a fogakat, amik szuvasodáshoz, a fogak gyors romlásához vezethet. A másik megoldás, amivel ezt a veszélyt tovább csökkenthetjük az, hogy a gyermeket szépen átszoktatjuk a pohárból ivásra. Már egyéves kor után elég ügyesek a picik a pohár használatához. Így a folyadék, amiben lehetnek fogakra ártalmas anyagok is, kevesebb ideig van a szájüregben.

18 hónaposan a kicsik már elég érettek ahhoz, hogy a fogmosást elkezdjük velük gyakorolni.

Egyelőre még segítsünk nekik, mert nem elég ügyes még a technikájuk. Használjunk puha gyermekfogkefét és gyermekfogkrémet. Előfordulhat, hogy a kicsinek nem ízlik a fogkrém, ebben az esetben válasszunk másikat.

Mikor kezdjünk aggódni?

Ha a kicsinek 1 éves korában még nem bújt elő egyetlen foga sem, alkalom adtán beszéljünk az orvossal.

Ha azt vesszük észre, hogy a fogzás összes tünete mellett a babának szokatlanul nagy fájdalmai vannak, és már semmilyen házi praktika nem segít, kérjünk orvosi segítséget. Nem jó, ha a fogzás gyötrelemmé és  kínszenvedéssé válik a babának és az egész családnak..

 

 

Amikor szemünk fénye,járni kezd!


Amint a baba eléri a megfelelő fejlettségi szintet, az első lépés szinte észrevétlenül megtörténik. Egyik nap még a szekrénysorba kapaszkodva araszolgat, majd kis idő múlva már bizonytalan lépésekkel, de fülig érő szájjal totyog széttárt karjaid felé.

Nem telik el sok idő, és már száguldozva rohan a lakásban fel, s alá – végképp maga mögött hagyva a babakorszakot. A baba első önálló lépései egyben az első lépések a függetlenedés felé.

 
Azok a csodálatos első lépések...

Az első évben a baba energiáit a mozgáskoordináció és az izmok fejlődése köti le. Megtanul ülni, átfordulni, mászni, mielőtt eljönne a felhúzódzkodás és az állás ideje. Ez utóbbi kb. 8-9 hónapos kor táján történik meg. Ezek után már csak önbizalom és egyensúly érzék kérdése, hogy mikor indul el a kicsi. A babák többsége 8 és 12 hónapos kor között teszi meg az első lépést, majd 14-15 hónaposan már magabiztosan jár. Nem kell aggódni azonban, ha ez az időpont kissé kitolódik, hiszen sok teljesen normális fejlettségű baba csak 16-17 hónapos korára tanul meg  rendesen járni.
Hogyan fejlődik a járás?

Az újszülött lábai még nem elég erősek, hogy megtartsák őt, de ha a hóna alatt megfogva felemeljük, lábait kiegyenesítve nyomja magát felfelé, mintha járni akarna. Ezt csak pár hónapig produkálja, lévén ez újszülöttkori reflex tevékenység.

5 hónapos kora körül, ha segítünk a babának megtartani az egyensúlyát (pl. hóna alatt tartva őt), elkezd „rogyizni” a combunkon. Az elkövetkező hónapokban ez lesz a kedvenc tevékenysége. Így erősíti a lábizmait és lesz képes felülni, átfordulni, majd mászni.

Kb. 8 hónaposan kezd a bútorokba, ill. egyéb alkalmatosságba felkapaszkodni a kicsi a lakásban való portyázás során. (mindig ellenőrizzük, hogy nem ránthat-e magára valamit, ill. kellően biztonságos- e otthonunk.) Ilyenkor, ha segítünk neki felállni és megkapaszkodni, szinte az idők végezetéig képes lenne ott maradni, ahol hagyjuk. Néhány hét eltelte után, amikor már biztonsággal elsajátította a kapaszkodva állás tudományát, kedvet kap a portyázásra egyik kapaszkodó alkalmatosságtól a másikig. Előfordul, hogy egy-egy pillanatra kapaszkodás nélkül is megtesz kisebb távokat. Ettől a produkciótól kezdve a kisgyermek már képessé válik arra, hogy két kezével felnőttbe kapaszkodva elkezdjen segítséggel járni.


9-10 hónaposan a baba elkezdi próbálgatni a leguggolást, majd a leülést álló helyzetből. (nem is gondolnánk, hogy ez számára milyen nehéz feladat!)

11-12 hónapos korára a legtöbb baba segítséggel már ügyesen jár, ha fogjuk a kezét, le tud hajolni és le tud guggolni. Az azonban még nem biztos, hogy az első, önálló lépéseket is megtette. Ezt mókás terpeszben és szinte lábujjhegyen kezdi el gyakorolni.

13 hónaposan a kicsik háromnegyede már önállóan jár – még ha bizonytalanul is.
Ha a baba még mindig a kapaszkodva kószálást preferálja, ez nem feltétlenül baj, számára abban a pillanatban így biztonságosabb. Ő egy kicsit később fog majd önállóan járni, de ami késik, nem múlik.
A fejlődés következő állomásai

Az első, függetlenedés felé vezető mágikus lépés után a picik elkezdik a mozgásukat finomítani.
14 hónaposan kis totyogónk képes egyedül állni, talán már le tud guggolni és fel is áll, néha még hátrafelé is próbál menni.
15 hónaposan már egészen jól járnak a picik, s felfedezik a húzható, tolható játékokat is.
16 hónaposan a kicsik élvezettel lépegetnek a lépcsőn fel és le, egyelőre segítséggel.
18 hónapos korukra a babák már ügyesen járkálnak. Elkezdenek felmászni a bútorokra, önállóan felmennek a lépcsőn, de lefelé még elkél a segítség. Ismerkednek a labdarúgás rejtelmeivel, bár még nem túl sok sikerrel, és a legtöbb pici már táncra perdül, ha zenét hall.
25-26 hónaposan a kicsik járása már kifinomulttá válik és saroktól-lábujjhegyig történő mozgással lépnek. Az ugrálás is egyre jobban megy nekik.
Három éves korban a legtöbb mozgásformát már rutinosan végzik. Nem kell komolyabban odafigyelniük a mozgásukra, de a lábujjhegyen állás és az egy lábon állás még kíván némi koncentrációt tőlük.

Mit tehet a szülő?

Amint a baba először felhúzza magát, némi segítségre szüksége lesz, hogy visszakerüljön ülő pozícióba.

A járás fejlesztésére kiválóan megfelel, ha két kezét megfogva segítjük, hogy odamenjen pl. a másik szülőhöz. Szintén élvezettel fogadják a kicsik az olyan járást segítő, guruló játékokat, amelybe belekapaszkodva totyoghatnak fel-alá a lakásban. A bébi kompot viszont sok szakértő nem javasolja, mert használatuk miatt nem fejlődnek kellően a láb felső izmai, ill. gyorsan és könnyen eljuthatnak veszélyes helyekre. ( pl. gáztűzhely, lépcső.)A mezítlábas járás viszont segíti az egyensúly fejlődését.

Mindenképpen bizonyosodjunk meg róla, hogy a lakásunk kellően "baba-biztos"-e, olvassuk át a gyermekbalesetek megelőzéséről szóló ajánlásokat.
Ami aggodalomra adhat okot...

Ne aggódjunk, ha gyermekünk járásának fejlődés némiképp lassabb az átlaghoz képest, ám ha nagyon lassúnak tűnik a fejlődése, konzultáljunk a gyermekorvossal.

Ne feledjük, hogy a kicsik fejlődési üteme igen eltérő lehet, pláne, ha koraszülöttről van szó!